B. Beatrix & D. Csaba
Az autszájder
Ül (a vershez ennyi kell?), és az ujjain
számolja a szótagokat...
Kúl. De az egyik adón, lám, egy kurva int,
a rossz meg a jó tagokat
pedig, piff-puff, máris válogatás nélkül
veri széjjel az alvilág
bugyrain az autszájder. Ő nem békül
meg a rendbontókkal. Zanyád!
Kikapcsol. Aztán még ül egy kis darabig
s nézi a sötét képernyőt.
Mintha látna valamit. De csak valakit
épp most ütöttek ki helyből,
ennyi. Elterül a pamlagon a nője
mellett & rágyújt & bámul
a szemközti falon menő képernyőre.
Minden világos most már. Úgy
hat