Bogdan Te
*
a gyárudvaron
munkások rakodnak meg áruval egy teherautót
mindent jól meg kell csinálni, elrendezni jól
hogy az ember munkája nyugalmat hozzon
egy fehér macska őrködik
az ágak és a szögesdrót közül
mindent követ
a töltés csupa tócsa és szemét
köröskörül lábnyomok
csokoládés zacskók és maradékok
a felhők mögött olykor feltűnik a nap
és sárga virágok csillognak a közelgő folyóból
a tócsák is csillognak tele
fénylő ebihallal
a kertekből felemelkedik
az égett avar füstje
kábító egy madár sincs az égen
csupán a felhők elegye
és a fehér füst
a híd elején felállt egy kutya és ugat
közelebb jön, megnyalja bakancsomat
bundáját száradt sárral simogatom
amikor a parkban találkozunk
talpaim és ruháim tele lesznek porral
megölelsz majd?
blues egy kegyetlen ivászatra
nézzetek rám
és mondjátok szelíden ez az ember csodálatos
mindent megérdemel
veletek leszek
a vállaitok mellett fogok állni
melyekre hosszú tincsek hullanak
inni fogok az italotokból
hallgatván
a lábak harcát a padlón
az ujjakét a billentyűzeten
jóval később
mikor már ázottak leszünk mindahányan
együtt leszexeretőitekkel
és húgaitokkal
de először bátortalanul érintjük meg egymást
az asztal alatt
araszolva
haladunk egymáson
a füstsátor alatt
megszorítom, csókolom kezeiteket
újdonsült barátok, drága barátaim
majd holnap megkapom a pénzeteket
a pénzt amelyért dolgoztok és feledtek
majd akkor ti is isztok az én italomból
berúgunk és ti is szeretkeztek
az én barátnőimmel
csak azt mondjátok, hogy csodálatos ez az ember
mindent megérdemel
mindent meg fog kapni
hagyjátok őt ezen az esős estén
amikor egyedül érzi magát, nagyon egyedül
hogy veletek maradjon
és koccintson
Láng Orsolya fordítása
*
a gyár udvarán
a munkások egy teherautót rakódnak le.
minden jól kell legyen csinálva, jól elrendezve
hogy az ember munkája meghozza a csendet.
egy fehér macska ül a kerítésen
az ágak és a szögesdrót közt
figyelemmel kísér mindent
a töltés tele sárral és tócsával
mindenütt lábnyomok
hulladék és csokis papír
néha a nap előbukkan a felhők mögül
és a folyómenti sárga virágok ragyognak,
a tócsák ugyancsak ragyognak teli
csillámló békaporonttyal
a kertekből felszáll
az égett levelek füstje
szédítő egyetlen madár se az égen
csak a felhők gomolyaga
és a fehér füst
a híd végén felmászott egy kutya és ugat
közeledik, megnyalja a bakancsom
megsimogatom száradt sártól megkeményedett bundáját
mikor találkozunk a parkban
a talpam és a ruhám csupa egy föld lesz
megölelsz-e majd?
blues egy irgalmatlan piálásra
nézzetek rám
és mondjátok szelíden csodálatos ez az ember
ő mindent megérdemel
mellettetek fogok ülni
vállam a vállatoknak vetve
amelyre hosszú hajtincsek hullanak alá
a piátokból fogok inni
hallgatva
a lábak ütemét a padlón
az ujjakét a nyomógombokon
jóval később
amikor mind nagyon piásak leszünk
de fuckto szeretkezni fogok a barátnőitekkel
és a húgaitokkal
de előbb félénken megérintjük egymást
az asztal alatt
porcikáról porcikára
méricskéljük egymást
a füstfüggöny mögül
megszorítom és megcsókolom a kezetek
újdonsült barátaim, szeretett barátaim
holnap pedig megkapom a pénzetek
a pénzt amelyért megdolgoztok és felejtetek
isztok akkor ti is az italomból
lerészegedünk és ti is szeretkeztek majd
a barátnőimmel
csupán annyit mondjatok csodálatos
ez az ember mindent megérdemel
ő mindent megkap
hagyjátok ezen az esős estén
amikor egyedül érzi magát, erősen egyedül
hogy veletek üljön
és koccintgasson
Kandylu Basac fordítása
Fotó: Acer Crystal
