Fülöp András



De te fabula narratur

Hajnaltájban káposztafalevél.
Csíkok ingadoznak bátran a nyakunkban,
Térülünk-fordulunk,
Melyik az igazán jó oldalunk?
Zaccos itt e itt, s így élvezem!
De másikon sugár vagyok, édes napsugár,
De emez pedig erőltetett!
Kérdem: milyen tőről fakad a nemes tett?
Mit kíváncsi?! – kérdi bártan.
Hát, csak az önt megkívántam.
Szoknya lóg ki a zsákból,
Aranyalmát takar a fátyol,
Én vagyok a hangdiktátor!
Tudni véli mit szeretnék.
Adjon Isten, jó szerencsét!
Szívem mosoly, arcom nedves,
Mint borcinege, olyan selymes.
Három isten, három óra,
Könyvek polcon, a nap is hátul,
Elöl a hold, fehérben úszik a köd,
ízszitálásban kék esernyődön.
Bukik a mértan,
Hajnali fátyol beszínezi a sarkot hátul.
Mozog a víz hátam által,
Ezzel a fura éji tánccal.
Teringettét, mit csinálok,
Három kígyót borotválok!
Szürke moccan sötétségből,
Szerénység lejő a mennyből.


Durva, obszcén, bántó szó

Szerelmesnek lenni, hű de nagyon jó.
De én nem vagyok, ez is nagyon jó.

Sétálgatni kézen fogva, hű de nagyon jó.
De nem fogja senki a kezem, ez is nagyon jó.

Átbeszélni egy éjszakát, hű de nagyon jó.
De egyedül lenni egy éjszakán át, az is nagyon jó.

Barátnőddel szeretkezni, hű de nagyon jó.
De, ha nincs barátnőd, és úgy szeretkezel, az is nagyon jó.

Együtt felvenni egy hitelt, hű de nagyon jó.
De még egyedül is hitelképes vagyok, ez is nagyon jó.

Eltemetni a másikat, hű de nagyon rossz.
Utána az ember egyedül lesz, az meg nagyon szar.

Apropó! Egy porszívó. Hű, az tényleg nagyon jó!
Van egy álmom, elmondjam? Az, hogy a cégnél felmondtam.
Azt mondták, jól van, menjél. Ezentúl máshol kereskedjél!


Alvilágének

Totál káosz az élet,
totál káosz a halál,
totál káosz minden,
benne lenni brutál.

A csend és a béke,
mindig itt volt velem,
és ez annyira valami,
hogy nem is tudom, mi ez.

Lehajtott fejjel esni,
mindent kipróbálni,
ha nem tudom elérni,
nem fogom elérni.

És ez nekem tetszik,
és ez nekem így jó,
mert ez meg van írva,
most írom le éppen.

Kedves drága élet,
úgy szeretlek téged,
hogy még a halálba is
elkövetnélek.

Sok az, ami itt van,
kevés (sok) az, ami ott van,
és ez itt már nincsen,
mert leginkább ott van.

Ha elindulok innen,
megérkezem oda,
ahol az ott van,
leginkább itt van.

Én ha oda megyek,
lehet, hogy ide értem,
nem mondanám nyíltan,
hogy teljesen értem.

Hova mennek ők ott,
hova megyek én itt
meddig lesznek ők ott,
meddig leszek én itt.

Mi van, ha most éppen
arrébb lépek eggyel,
és megvárom, hogy vissza
érek a testemmel.

Furcsák ezek a szavak,
furcsa vagyok én is,
furcsa ez az egész,
de leginkább mégis.


Kardiogram: Dr. Spitz


Nincsenek megjegyzések: